 |
|
ÉVZÁRÓ 2010
Több évzárót töltöttünk már együtt, szüleinkkel az oldalunkon hallgattuk a szakosztály eredményeit, munkánk értékelését, felelevenítettük a legviccesebb élményeket, amiken jókat nevettünk, s az ajándékba kapott csokit hamarabb befaltuk, mint azt bárki gondolhatná.
Most rendhagyó módon szólunk pár szót mi is úgy félszázan, akik ide járunk hétről-hétre azért, hogy felgyorsítsuk Jutka néni öregedését, elősegítsük Misi bácsi mihamarabbi őszülését és néha azért evezzünk is.
Mindannyian emlékszünk, amikor először jöttünk le ide és nem tudtuk melyik a kajak eleje, hogy a kormánya nem kerek és hogy a lapáttal nem homokvárat építünk. Amikor ezt mind megtanultuk, többet voltunk vízben, mint a hajóban, akik láttak azt gondolták búvárképzés folyik, nem kajakoktatás. Az első versenyeinken a part felé fordulva, félig integetve eveztünk, s jóval eredményhirdetés után értünk célba, mégis tudtunk örülni és nevetni a végén.
Nevetni sok mindenen lehetett. Ha azt mondom Bécsi rajt, edzőtábor, vagy nyári edzések, mindenki tudja, mire gondolok. Mi akkor is nevettünk, mikor más azt hitte, nincs is rá okunk. Hallottuk, hogy a közelben lakók sajnálnak bennünket és féltenek a kiabálós, veszekedős edzőinktől. Persze, ők nem járnak ide közénk.
Ha ide járnának, tudnák, hogy mi így tanultunk meg kajakozni, hogy a mérges hang és tekintet egyszerre jóságos és legtöbbször mosoly követi. Ha idejárnának, tudnák, hogy mindannyiunknak vannak sikerei, hogy nem csak feladatot, de dicséretet is kapunk és nem sajnálni, hanem irigyelni kell bennünket.
Mindezekért mi most köszönetet mondunk, s aki úgy érzi, hogy e köszönet megilleti Jutka nénit és Misi bácsit, az tapsoljon velünk.
2010. 12. 04.
VIDEÓ ZOLTEKKAJAK 2010
|
|
|
